Erről a témáról aztán tényleg lehetne nap estig beszélni.Szeretem, nem szeretem.Miért szeretem,miért nem szeretem.Minden kérdés, felvetés egy újabb témát hozna bele ebbe az adott támába.Valójában nem is ez a lényeg.Hanem a fanok közötti harc.Miért van erre szükség? Egyszerűen azt nem tudom elfogadni,hogy miért itélnek el valakit csak a zenei izlése alapján.Én pl pop,RnB' zenéket hallgatok.Akkor itéljek el bárki mást?Nem ez alapján kell valakit besorolni az "Emberek értékei" című listára.Szerintem nagyon nagy butaság.Sőt mi több. Rettentően utálom mikor csak azért itél el valaki mert "Justin Bieber fan vagyok".Ami egyébként hülyeség.Én nem fan vagyok.Én Belieber vagyok.A kettő nem ugyan az.Föld és ég. Sértő rám nézve,a fan kifejezés.Ezen belül még Smilernek is mondható vagyok.Igen 15 évesen két tini sztárt imádok.És akkor mi van?Ez mellett még sok mindent meghallgatok.Vegyes zenei beállítottsággal rendelkezem,de a két nagy kedvencemet bárkivel szemben megvédem.Azt hiszem innen erednek a anti vs fan viták. Csak tudnám mi értelme van?!

Gondolatok milliói cikáznak a fejemben.Annyi még a megválaszolatlan kérdés körülöttem.Szeretnék néha elbújni,elmenekülni.De a gondok akkor is ott cikáznak szakadatlanul felettem.Az élet mesés.Nem de? Egy mese,mely egyszer mindenképen véget ér.De nem mindegy,hogy ezt  a mesét hogyan,és milyen úton éljük át.Hisz lehet egy tündér mese,maga a valóra vált álom.De egy szempilantás alatt fordulhat a kocka,és hirtelen egy rémálomban ébredünk.Elgondolkoztat a dolog,hogy vajon miért élek?Tudom vicces erre gondolnom 15 éves kis buksimmal.De fura mód úgy érzem, hogy valami nagyra születtem.Hogy nekem előre megtervezett utam van.Valami amit még nem találtam meg.Egy út ami még felfedezére vár.De vajon,egyszer majd megtalálom? Magával ragadhat annyira az érzés,hogy az egyszerű emberek között már nem találom a helyemet?Mert jelenleg így van.Nem találom a helyemet.Az egyik percben nevetek,míg a másikban már könnyek töltik meg a szememet.Ez normális?Vagy csak tinédzser vagyok?Egyáltalán.Minden emberben felmerült már a gondolat, hogy "Én nem ide tartozom.Nekem már jövőm van."?Vagy az is lehet, hogy pusztán én vagyok ilyen ostoba...

Ugyan úgy gondoltam,hogy ma már nem fogok írni még sem így lett.Eszembe jutott,hogy már régóta szerettem volna írni erről a könyvről. Leszögezem nem olvastam a Gyémántfiút. Nekem ez volt az első könyvem Szurovecz Kittitől. De nem kellett csalódnom.Az első magyar írónő akinek regényét le sem tudtam tenni.Talán utoljára a mindenki álltal jól ismert Twilight kötött le ennyire.Most éppen az írónő életét elemezgetem a neten,hogy tudjak valamit írni, valamit amibe kapaszkodhatok.De semmit nem találtam.Pusztán egy blogot ami az írónő tollából ered.Ahol megjegyzem régen volt bejegyzés.De ez semmit nem von le annak értékéből,hogy egy átlagos témát is milyen választékos szókincsel mégis nekünk köznépnek érthetően boncolgat."Vannak emberek, akik nem azért küldettek hozzánk, hogy maradjanak. Hanem hogy átsuhanva életünk napjain, megmutassanak valami fontosat, ami megváltoztat bennünk dolgokat."Ez az idézet most nagyon megfogott.Annyira igaz! Most fura mód ahogy Kitti idézeteit olvasom összeszorul a gyomrom,és legszívesebben rohannék a laptopom elé,hogy írásba kezdjek.Ez az amit ha elérsz akkor már letettél valamit.Úgy gondolom,hogy Szurovecz Kitti ezzel a művével belopta magát nem csak én szívembe,de nagyon sok más ember szívébe is. Egy fergeteges regény,tele misztikummal,és végre vége az állandó vámpír-vérfarkas mesének.Az angyalok,sötétek,és olykor a Fényemberek története nagyszerű szálakon vezetve.Egyszerűen imádom.Letehetetlen!

 

Sziasztok.Nem tudom mit mondjak.Régen voltam megint csak de mentségemre legyen,hogy egy új weblapon dolgozom,és beteg is voltam.Na meg a kolesz.Teljesen kimerít.-.- Na de ma ugye visszamegyek,de előtte még feldobtam ezt a designet.Elég barnás színű,nekem a hátttér kifejezetten tetszik sokat szenvedtem vele, mert valahogy nem akart passzolni az oldalhoz.De végül sikerült. Remélem nektek is tetszik.Az oldal fejléc elég egyszerű. Egy kis színezés. bár textura van rajta,és néhány írás.Nem túl bonyolult de nekem most pont ez a letisztultság tetszik 

benne a legjobban. Kicsit elüt a háttértől,mivel szándékosan pár árnyalattal erőteljesebbek rajta a színek. Mára szerintem ennyi voltam,a hét folyamán még mindenképpen jönni fogok.Most pedig megyek bepakolni ugyanis még semmit nem szedtem össze,és még kókuszgolyót is akarok csinálni.;)

 

Peace&Love.

 

Sziasztok.Mit is mondjak?Egész héten itthon voltam,talán ez vezetett oda,hogy a blogot újra nyissam.Gondolkoztam rajta, hogy kellene nekem is egy ilyen mint  a könyv kihívás vagy a többi ilyesmi.Talán akkor mindig jönnék valamivel.

Mi ez a nyafogás dolog,ez a rossz kedv?Egyszerű.Utálom ezt az életnek nevezett valamit ami körül vesz.Most is olyan beteg voltam hét elején nem bírtam felállni.Folyamatosan görcsölt a hasam, hányingerem volt.Haza is kellett jönnöm a kollégiumból,amit mondjuk most nem bánok.És,hogy miért nem? Legalább nem kell néznem,ahogy az egyik barátom tönkre teszi magát.Én megmondtam neki,hogy azzal a csajjal sokra nem megy. Könyörgöm a csajon mindenki átment már,de nem neki össze kell vele jönnie.Erre tegnap megtudtam,hogy szét mentek.Most mondjam azt,hogy én megmondtam?Nem mondom,pedig én megmondtam.

Bár,hogy valami jót is írjak.Itthon simán mennek a dolgok. Készen van a központi,végre a saját szobámban lehetek,és nem kell a hugommal osztozkodnom.Gondolom,ez is egy fajta előre lépés. Próbálom rendbe hozni az életemet.Most is ha visszamegyek a kollégiumba kemény munka áll előttem.Egy nagy projektet kell megszerveznem a kollégiumosoknak.Arról lenne szó,hogy egy játékos nap,ahol van "A széf" vagy éppen "Ezek megőrültek" játékok. Vagy mondjuk a mindenki kedvence " Egy perc és nyersz."  Őszintén?Örültem,hogy megkértek a segítségre,holott a kollégiumban nem vagyok DÖK-ös.Mondjuk igaz,hogy nagy álmom, hogy rendezvény szervező legyek.Azon belül is a koncertek érdekelnek igazán.

Azt hiszem befejezem az untatást mára.Már kezd sok lenni nekem is magamból.Csók özön!

Peace&Love.